Tapsony község

Adatok

Régió: Dél-Dunántúl
Megye: Somogy megye
Kistérség: Marcali kistérség
Lakosság: 870 fő
Terület: 31.61 km²
Népsűrűség: 27,52 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 85

Fekvése

Tapsonyt legkönnyebben a 68-as főútról lehet megközelíteni egy három kilométeres bekötőúton. A másik irányból a 7-es főútról Holládon és Nagyszakácsin keresztül érhető el. Vasútállomás csak Böhönyén van a Balatonszentgyörgy-Somogyszob vonalon. Az autóbuszok főként az iskolához és a munkahelyekhez igazodnak. Tapsony jellegzetesen sugaras szerkezetben épült. A falu központja a Széchenyi tér, innen ágazik szét 6 utcája. A leghosszabb több mint két kilométer. A főtéren található a polgármesteri hivatal, a vegyesbolt, a művelődési ház, a világháborús emlékművek valamint kissé arrébb a templom is. A XX. század elején a falu déli részén új utcák nyitásával alakult ki e szabályos szerkezet. Minden utcában láthatók régi és új házak egyaránt. A falutól kb. 1 km-re fekszik a halastó és emelkedik a szőlőhegy. Itt a falubelieknek vannak kis présházaik és hétvégi telkeik. A megtermelt bor általában a pinceszereken és a baráti társaságokban fogy el. A Tapsony határában húzódó szántókon főként a helyi vállalkozások búzát, kukoricát és repcét termesztenek.

Története

A község történetét 1331-től jegyzik, amikor Szécsényi Tamásé lett Károly király adományaként. 1355-től 1480-ig az Anthimi család birtoka, ezután Szenterzsébeti Terjék András és az Enyingi Török család osztoztak rajta,

s a Vasperi és Kálozfalvi Taba család is szerepelt a birtokosok sorában. 1626-ig sűrűn, váltották egymást a földesurak: 1500-ban Szobi Jánostól Bakócz Tamás, 1536-ban az esztergomi káptalan és Pekry Lajos, 1550-ben Alya Máté és Wárday Zsigmond, 1598-ban az esztergomi káptalan és Lengyel István adta el illetve vásárolta meg a községet és határának földjeit. Ezután, a XX. század elejéig az esztergomi káptalan kizárólagos birtokaként tartották nyilván. 1715-35 között Tapsonyban volt Somogy vármegye székhelye. A főispán, Nádasdy Tamás gróf ugyanis bérbe vette az esztergomi főkáptalan birtokában lévő Tapsonyt, és korabeli szokás szerint a megye gyűléseit a főispán birtokán tartották. A történelmi időszak során a községet a XVIII. században Nádasdy főispán ítélkező megyegyűlése tette nevezetessé. A boszorkányperek és azok ítéleteinek végrehajtása sok riadalmat keltett a környéken. A megyeháza épületének rommaradványai is eltűntek már. A boszorkányperek vádlottjai mellett idekerültek a szenyéri jobbágyzendülés résztvevői, valamint az ellenreformációt ellenző prédikátorok is. A börtönnek követnie kellett volna a vándorló megyei közigazgatást, a tapsonyi létesítmény azonban kiszolgálta a később megyeszékhely Marcalit, sőt sokáig Kaposvárt is. A XX. század 30-as éveiben Tapsonynak még közel 1900 lakosa volt, hozzátartozott Terebezd, Merke, Móricfa és Tölös. A Nagyszakácsi Körjegyzőséghez tartozott, de iskola, posta, telefon helyben volt, valamint jól működő közösségek adtak egységet a falunak. (Tűzoltó-egyesület és leventeegyesület, polgári lövészegylet, katolikus polgári olvasókör, hitelszövetkezet, Hangya-szövetkezet.) Az esztergomi főkáptalannak voltak itt a legnagyobb földbirtokai, 3913 kh. földterület tulajdonosaként. A háború után néhány évig még Nagyszakácsi volt a közigazgatás központja, azonban 1950-től már Tapsonyba került át az irányítás. 1970-ig a Tapsonyi Községi Tanács, 1990-ig pedig Tapsonyi Községi Közös Tanács (idetartozott Nagyszakácsi, Szenyér és Nemeskisfalud) intézte a falu illetve a lakosság ügyes-bajos dolgait. 1991-től önálló polgármesteri hivatal működik. Az 1960-as évektől jellemző a településre a nagyfokú elvándorlás. 30 év alatt az 1500-as lélekszám 1000 fő alá csökkent. Az erőszakolt téeszszervezéssel elvesztette a falu hagyományos gazdasági struktúráját, az új pedig kevésnek bizonyult arra, hogy ellensúlyozza a várost előtérbe helyező településpolitika hatásait. Még így is a mezőgazdaság maradt a legfőbb megélhetési forrás. A tsz a szervezéstől 1970-ig először önállóan gazdálkodott, majd csatlakozott a Nagyszakácsi, Szenyér és Nemeskisfalud szövetkezeteihez. A rendszerváltás után a tsz helyett magánvállalkozások alakultak. Jelentős szerepet töltött be a régebben mezőgazdaságra épülő gépállomás, majd a Mezőgép helyi üzeme, aztán a már profilt váltó Medicor, később Palicz Művek, jelenleg Hans Pausch röntgengép gyártó üzem.

Nevezetességei

Következő községek

További községek